Csiky Gergely: Sisyphus munkája epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az eKönyvből:
Gyorsan, nagy indulattal kirántotta íróasztala fiókját és az asztalra tette egész tartalmastól. Sárgás papírokkal, hervadt virágokkal, rongyokkal, semmiségekkel, minők a boldog és boldogtalan szerelem emlékei szoktak lenni, rendesen.
– Itt van az én múltam tövise, - folytatá gyűlölettel szegezve szemét a kis fiók tartalmára, - az a tövis, melyet kitépni és megsemmisíteni nem volt elég eszem és erőm. Nem! Oktalan fejemmel, gyűlöletre szomjazó szívemmel újra, meg újra elővettem, nézegettem és visszagondoltam szerencsétlen múltamra, hogy el ne feledjem a gyűlöletet, melyet esküdtem, hogy meg ne bocsássam a fájdalmat, melyet szenvedtem. Én esztelen! Nem éreztem, hogy csak magamat gyötröm, magamon állok bosszút. El veletek, utálatos emlékek! gyűlölni tudok nélkületek is, de veletek nem tudok feledni. El veletek!
Hirtelen, indulatosan kifordította az asztalra az egész fiók tartalmát, s kikapott a zagyva halomból egy kis ibolya-bokrétát, mely már annyira el volt száradva, hogy porrá esett szét, amint kezébe szorította.
– Ez volt az első virág, melyet tőle kaptam, - mondá oly fojtott hangon, hogy alig lehetett szavát érteni, - iderejtettem fiókomba, s azóta el nem hagyta e rejteket. Eleinte boldogan, dobogó szívvel, aztán gyűlölettel, lázongó kebellel, de itt tartottam és mindig mélyebbre és mélyebbre ütöttem vele a tövist szívembe. El veled, hitvány por, el veled!
Gyorsan, nagy indulattal kirántotta íróasztala fiókját és az asztalra tette egész tartalmastól. Sárgás papírokkal, hervadt virágokkal, rongyokkal, semmiségekkel, minők a boldog és boldogtalan szerelem emlékei szoktak lenni, rendesen.
– Itt van az én múltam tövise, - folytatá gyűlölettel szegezve szemét a kis fiók tartalmára, - az a tövis, melyet kitépni és megsemmisíteni nem volt elég eszem és erőm. Nem! Oktalan fejemmel, gyűlöletre szomjazó szívemmel újra, meg újra elővettem, nézegettem és visszagondoltam szerencsétlen múltamra, hogy el ne feledjem a gyűlöletet, melyet esküdtem, hogy meg ne bocsássam a fájdalmat, melyet szenvedtem. Én esztelen! Nem éreztem, hogy csak magamat gyötröm, magamon állok bosszút. El veletek, utálatos emlékek! gyűlölni tudok nélkületek is, de veletek nem tudok feledni. El veletek!
Hirtelen, indulatosan kifordította az asztalra az egész fiók tartalmát, s kikapott a zagyva halomból egy kis ibolya-bokrétát, mely már annyira el volt száradva, hogy porrá esett szét, amint kezébe szorította.
– Ez volt az első virág, melyet tőle kaptam, - mondá oly fojtott hangon, hogy alig lehetett szavát érteni, - iderejtettem fiókomba, s azóta el nem hagyta e rejteket. Eleinte boldogan, dobogó szívvel, aztán gyűlölettel, lázongó kebellel, de itt tartottam és mindig mélyebbre és mélyebbre ütöttem vele a tövist szívembe. El veled, hitvány por, el veled!
Hasonló termékek
